A funkcionális élelmiszerek olyan összetevőket tartalmaznak, amelyek pozitív hatással vannak az emberi egészségre.
A kulcsfontosságú anyagok természetes módon is jelen lehetnek az élelmiszerben, vagy szándékosan hozzáadhatják őket.
Honnan származnak a funkcionális élelmiszerek?
A funkcionális élelmiszerek eredeti koncepciója Japánból származik, ahol a 20. század 80‑as éveiben azokat az élelmiszereket, amelyek természetesen tartalmaznak egészségre jótékony összetevőket, vagy ezekkel dúsították őket, FOSHU (food for specified health uses) néven jelölték. Magyarországon és Európában jelenleg nincs pontos definíció vagy kritérium, amely a funkcionális élelmiszereket leírná. Számos szabály és előírás kapcsolódik azonban az élelmiszerek címkézéséhez, valamint a tápértékre és egészségre vonatkozó állításokhoz, amelyek szorosan összefüggenek a funkcionális élelmiszerekkel is, és az (EK) 1924/2006 rendelet szabályai szerint működnek.
Hogyan néznek ki ma a funkcionális élelmiszerek?
Tanulmányok szerint a funkcionális élelmiszerek bizonyos egészségügyi tulajdonságokat mutatnak, és képesek csökkenteni egyes krónikus betegségek kialakulásának kockázatát a bennük lévő hagyományos tápanyagokon túl – ez a kissé bonyolult mondat azt jelenti, hogy a tápláló funkción túl ezek az élelmiszerek olyan anyagokat is tartalmaznak, amelyek “pluszt” nyújtanak az egészségnek. Ezek az élelmiszerek azonban továbbra is a hagyományos étrend részét képezik, mindennapi fogyasztásra szántak, és nem minősülnek gyógyszerkészítményeknek vagy étrend‑kiegészítőknek tabletta, por stb. formájában.
Az egészségre jótékony anyagok természetesen is jelen lehetnek az élelmiszerekben, de ahhoz, hogy elegendő mennyiségben legyenek jelen, bizonyos esetekben szükség lehet az ún. fortifikációra, vagyis dúsításra. Ezeknek az élelmiszereknek a célja tehát, hogy olyan anyagokkal gazdagítsák az étrendet, amelyek támogatják az immunrendszer működését, az optimális bélmikrobiom összetételét, vagy antioxidánsokat és bioaktív anyagokat tartalmaznak, amelyek segítenek megelőzni a szív- és érrendszeri, valamint más krónikus betegségek kialakulását.
Mely összetevők felelősek a funkcionális élelmiszerek pozitív tulajdonságaiért?
Ahogy már említettük, a funkcionális élelmiszereknek ma nincs hivatalos definíciója, és így nincs is szigorúan meghatározott listája az egészségre pozitívan ható összetevőknek. Ez a cikk ezért olyan anyagokat sorol fel, amelyek tipikusan megtalálhatók a közép‑európai étrendben, és amelyek hatását szakirodalom is alátámasztja.
1. Probiotikumok
A probiotikumok élő organizmusok, amelyek az emberi test különböző területein és részein telepednek meg, de ebben az esetben a legnagyobb figyelmet a bélmikrobiom kapja. A kutatások megerősítik, hogy a bélbaktériumok összetétele alapvetően befolyásolja nemcsak az emésztés és kiválasztás működését, hanem az immunrendszer és a mentális jóllét működését is. Bizonyos mértékig a bélmikrobiom meghatározhatja a fogyás sikerességét is.
2. Prebiotikumok
A prebiotikumok abban különböznek a probiotikumoktól, hogy nem élő szervezetek, hanem emészthetetlen élelmiszer-összetevők, amelyekkel ezek a mikroorganizmusok táplálkoznak, így jobban tudnak szaporodni. Leggyakrabban oligo- vagy poliszacharid formájú prebiotikumokról van szó.
3. Szinbiotikumok
A szinbiotikum kifejezés a fent említett két összetevő, azaz a probiotikumok és prebiotikumok kombinációját jelenti. Kiderült, hogy kombinációjuk nagyobb hatást ér el, mint ha ezeket az összetevőket külön‑külön alkalmaznánk.
4. Vitaminok és ásványi anyagok
A vitaminok és ásványi anyagok gyakran elhanyagolt, de nélkülözhetetlen részei az étrendnek. Sokuk antioxidáns funkcióval bír, de különösen fontosak különféle, az anyagcseréhez vagy akár a test szerkezetéhez szükséges anyagok szintézisében (lásd kollagén és C‑vitamin). Emellett gyakran maguk a testben zajló reakciók lefolyásához is elengedhetetlenek, például az energiatermelő folyamatokban.
Hőkezelés, nem megfelelő tárolás vagy a highly processed élelmiszerek túlzott fogyasztása a whole foods rovására jelentősen csökkentheti ezek természetes mennyiségét az élelmiszerekben. Problémát okozhatnak továbbá különféle diéták, ételintoleranciák vagy allergiák is. Például a vegánoknál előfordulhat B12‑vitamin hiány, amely csak állati eredetű élelmiszerekben található, míg a tehéntejfehérje‑allergiások nem fogyasztanak elegendő D‑vitamint és kalciumot, amelyek fő forrása a tej és tejtermékek. Bár alapvető szabály a változatos étrend, elegendő gyümölccsel, zöldséggel és teljes értékű élelmiszerekkel, bizonyos esetekben érdemes lehet fortifikált funkcionális élelmiszerekhez vagy étrend‑kiegészítőkhöz nyúlni.
5. Antioxidánsok és egyéb bioaktív anyagok
A reaktív oxigénformák szinonimái lettek a negatívnak – pedig valójában szükségesek az immunrendszer működéséhez vagy az epesavak szintéziséhez. A probléma akkor jelentkezik, ha túl sok van belőlük, ezért a szervezet rendelkezik ún. antioxidáns rendszerrel, amelynek feladata az egyensúly fenntartása. Bár ebben a folyamatban a szervezet saját rendszerei játsszák a főszerepet, érdemes ezt támogatni antioxidánsok és egyéb egészségre jótékony anyagok étrendi bevitelével.
Sokféle antioxidáns hatású anyag létezik, például E‑vitamin, C‑vitamin, polifenolok (beleértve a zöld tea katechinjeit), karotinoidok, kurkumin és még sok más.
6. Zsírsavak
Bár a legtöbb zsírsavat (ZS) az emberi szervezet képes maga előállítani, van néhány kivétel, mégpedig az omega‑6 és omega‑3 zsírsavak, amelyekből további fontos zsírsavak képződnek. Az étrendben különösen nehéz elegendő omega‑3 zsírsavat bevinni, mivel igazán jó forrásuk a zsíros tengeri halak, amelyek a magyar fogyasztók körében sem túl népszerűek. Ha tehát nem szereted a halat, érdemes lehet dúsított élelmiszerek vagy étrend‑kiegészítők formájában pótolni.
7. Béta‑glükánok
Az utolsó említett, egészségre pozitívan ható összetevő a béta‑glükán. Főként zabban, zabkorpában, árpában vagy árpakorpában található meg. Kedvező hatásai különösen a normál koleszterinszint fenntartásában bizonyítottak, de ennek több feltétele van. Az SZPI szerint a kedvező hatás eléréséhez napi 3 g béta‑glükán bevitele szükséges zab, zabkorpa, árpa, árpakorpa vagy ezek keverékeiből.
Melyek a konkrét példák a funkcionális élelmiszerekre?
1. Természetes módon funkcionális összetevőket tartalmazó élelmiszerek
gyümölcsök és zöldségek: számos vitamint, ásványi anyagot, antioxidánst és egyéb biológiailag aktív összetevőt tartalmaznak
zab, árpa: béta‑glükánt tartalmaznak, amely hozzájárul a normál koleszterinszint fenntartásához
fokhagyma: kénvegyületeket és antioxidáns tulajdonságú anyagokat tartalmaz, amelyek támogathatják az immunrendszer működését, védelmet nyújthatnak a szabad gyökök ellen
teljes kiőrlésű gabonák és hüvelyesek: rostot tartalmaznak, amely hozzájárul a normál emésztéshez, és egyes összetevői a bélbaktériumok táplálékául is szolgálnak (azaz prebiotikumok)
2. Dúsított élelmiszerek
Tipikusan ilyen lehet például:
jódozott só
D‑vitaminnal és kalciummal dúsított növényi italok
vassal dúsított gabonapelyhek
fermentált tejtermékek
A fermentált tejtermékeknél érdemes egy pillanatra megállni – talán inkább az első csoportba sorolná őket, vagyis a természetesen funkcionális összetevőket tartalmazó élelmiszerek közé. Technológiai szempontból azonban a nyers tej természetes módon nem tartalmaz probiotikus mikroorganizmusokat, a baktériumkultúrát a fermentáció céljából utólag adják hozzá a tejhez. Ezért soroljuk ide őket.
Mit érdemes ebből megjegyezni?
A funkcionális élelmiszerek olyan összetevők forrásai, amelyek pozitívan befolyásolják az emberi egészséget. Ezek az anyagok természetesen is jelen lehetnek az élelmiszerekben, vagy hozzáadhatják őket. Bár az alap mindig a változatos és kiegyensúlyozott étrend, amely teljes értékű élelmiszerekre épül, a dúsított élelmiszerek étrendbe illesztése bizonyos esetekben előnyös lehet, különösen, ha valamilyen okból ki kell zárni egy olyan élelmiszercsoportot, amely természetes forrása egy adott anyagnak.
