A kelátkötésű ásványi anyagok egyre inkább bekerülnek az étrend‑kiegészítők felhasználóinak köztudatába, legyen szó sportolókról vagy a hétköznapi, nem sportoló lakosságról. Ennek ellenére még mindig elég sok a bizonytalanság körülöttük, amelyeket tisztázni kell. Ezért most a legátfogóbb cikk következik a kelát formájú ásványi anyagokról. Figyelem, kezdünk!
Ásványi anyag vagy nyomelem?
Az ásványi anyagok a szervezetek, így az emberi test természetes alkotórészei. Az ásványi anyagok számos fontos funkciót töltenek be az emberi szervezetben. Részt vesznek az idegi impulzusok továbbításában, egyes szöveteink és hormonjaink alkotórészei, és nem utolsósorban biokatalizátorként működnek a testünkben zajló kémiai reakciók nagy részében. Ezeket egyszerűen két alapvető nagy csoportra oszthatjuk.
Ásványi anyagok (makroelemek) – Ebbe a csoportba azok az ásványi anyagok tartoznak, amelyek napi bevitele meghaladja a 100 mg‑ot. Ide tartoznak a jól ismert kalcium, magnézium, nátrium, kálium, foszfor, klór és kén.
Nyomelemek – Itt olyan ásványi anyagokat találunk, amelyek napi szükséglete nem haladja meg a 100 mg‑ot. Leggyakrabban a bevitelük néhány tíz vagy néhány milligramm, vagy akár még alacsonyabb, néhány tíz‑száz mikrogramm (μg) mennyiségben történik. Ide tartozik például a vas, cink, réz, szelén, jód.
Szerves vs szervetlen formák
Az ásványi anyagokat és nyomelemeket a táplálkozás során nem önálló anyagként vesszük magunkhoz. Ezek az elemek ugyanis rendkívül reaktívak, ezért sóik formájában találkozunk velük, amelyek lehetnek szervetlen vagy szerves eredetűek (formájúak).
-
Szervetlen forma: Ezek ásványi sók, például oxidok, kloridok, szulfátok, karbonátok vagy foszfátok.
-
Szerves forma: Ezek szerves eredetű vegyületek, mint például a citrát, fumarát, glükonát, laktát, pikolinát, treonát vagy biszglicinát.
A két csoport közötti fő különbség az eredetükben rejlik. A szervetlen formák általában olyan fizikai‑kémiai tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek alacsonyabb felszívódást eredményeznek a béltraktusból a vérbe, míg a szerves formák általában sokkal magasabb felszívódást és ezáltal jobb hasznosulást biztosítanak a szervezet számára.
A kelátok mint a legjobban felszívódó ásványi anyagok
Az ásványi anyagok szerves formái közé tartoznak a kelátkötésűek is, amelyek azonban sok tekintetben eltérnek egymástól. A kelát elnevezés a görög "cheilos" szóból ered, ami "ollót" jelent. Amikor egy ásványi anyag és bizonyos kelátképzésre képes anyagok – például egyes aminosavak – összekapcsolódnak, egy "aminosav–ásványi anyag–aminosav" komplex jön létre, amely formájában az ollóhoz vagy csipeszhez hasonlítható. Ez a komplex rendkívül jól felszívódó ásványi anyag formát eredményez, amely ebben felülmúlja a többi formát.
A kelátkötés előnye továbbá, hogy védi az ásványi anyag felszívódását bizonyos étrendi hatásokkal szemben is, mint például a fitátok, rostok, tanninok és foszfátok egyidejű bevitele, amelyek jelenlétében az ásványi anyag más formában nehezebben szívódna fel.
Messze a leggyakrabban használt kelátforma manapság az úgynevezett biszglicinát (2 glicin aminosav), amelyek közé a kívánt ásványi atom kapcsolódik. Így találkozhatunk például magnézium‑biszglicináttal, cink‑biszglicináttal, vas‑biszglicináttal, mangán‑biszglicináttal vagy réz‑biszglicináttal.
Mit érdemes ebből megjegyezni?
Az ásványi kelátok a szervezet számára sokkal jobban felszívódnak, mint más szerves vagy szervetlen ásványi anyag formák. Ennek a ténynek döntő szerepet kell játszania az étrend‑kiegészítő kiválasztásakor, amely ásványi anyagokat és nyomelemeket tartalmaz. Ezért olyan termékeket keressünk, amelyek összetevői között biszglicinát formájú ásványi anyagok, vagy legalább jól felszívódó szerves formák (citrát, fumarát, treonát, glükonát) szerepelnek.
Magnézium esetén a jelenlegi arany standardnak a magnézium‑biszglicinát, cink esetén pedig a cink‑biszglicinát tekinthető.
A kelátkötésű ásványi anyagok és nyomelemek a legjobban felszívódó és egyben biztonságos formák, amelyeket az Európai Unió jogszabályai engedélyeznek étrend‑kiegészítőkben való felhasználásra.
