Xilit
- A mi pontszámunk: 2 - viszonylag rendben
- Utolsó frissítés & tényellenőrzés: 30. 06. 2024 - Rebecca Taylor, CNP
- Eredet: Természetes eredetű anyagokból készülnek, amelyek feldolgozása a továbbiakban nem vegyi úton történik.
A xilit, más néven E967, egy cukoralkohol, amelyet általában édesítőszerként használnak különböző élelmiszeripari termékekben. Édessége hasonló a szacharózéhoz (asztali cukor), de körülbelül 40%-kal kevesebb kalóriát tartalmaz. A xilit kristályos, fehér megjelenésű, és gyakran használják cukorhelyettesítőként alacsonyabb kalóriatartalma és jótékony egészségügyi tulajdonságai miatt, különösen a szájhigiénia területén.
Származás
A xilit a természetben kis mennyiségben fordul elő különböző gyümölcsökben és zöldségekben, többek között bogyós gyümölcsökben, kukoricacsuhéban, zabban és gombákban. Kereskedelmi forgalomban a xilitet általában nyírfakéregből vagy kukoricacsutkából állítják elő. Az eljárás során az ezekből a növényi anyagokból származó cukor, a xilóz hidrogénezésével xilit keletkezik.
Jellemzők és felhasználás az élelmiszeriparban
A xilitet számos okból használják, és egyedi tulajdonságainak köszönhetően számos élelmiszeripari termékben hatékonyan működik:
- Édesség: A cukorhoz hasonló édességet biztosít.
- Alacsony glikémiás index: Nem okoz jelentős vércukorszint‑emelkedést, ami alkalmas cukorbetegek számára.
- Biztonságos a fogakra nézve: Csökkenti a szuvasodás és a fogszuvasodás kockázatát azáltal, hogy gátolja a szájüregi baktériumok növekedését.
- Nedvességmegtartás: Segít megtartani a nedvességet a pékárukban, meghosszabbítva azok eltarthatóságát.
- Magas hőmérsékleti stabilitás: Magas hőmérsékleten is stabil, így alkalmas főzéshez és sütéshez.
Felhasználás ultrafeldolgozott élelmiszerekben
Az ultrafeldolgozott élelmiszerekben a xilitet többféle célra használják:
- Édesítőszer: Cukor helyettesítésére, hogy csökkentse az olyan termékek kalóriatartalmát, mint a cukormentes rágógumi, édességek és pékáruk. Hasonló mértékű édességet biztosít a magas kalóriabevitel nélkül.
- Szájápolási termékek: Fogkrémekbe, szájvizekbe és rágógumikba beépítve megelőzi a fogszuvasodást és elősegíti a száj egészségét.
- Alacsony kalóriatartalmú termékek: Diétás és alacsony kalóriatartalmú termékekben használják az édesség fenntartására anélkül, hogy felesleges kalóriát adnának hozzá, ami népszerű a testsúlycsökkentő ételekben és italokban.
- Textúrázószer: Javítja a pékáruk és édességek textúráját és nedvességtartalmát, javítva a fogyasztói élményt.
- Stabilizátor: Stabilizátorként működik krémekben, cukormázakban és más termékekben, amelyek egyenletes textúrát és nedvességtartalmat igényelnek.
Hatások az emberi egészségre
Bár a xilitet általában biztonságosnak tartják, van néhány egészségügyi szempont és lehetséges mellékhatás, amelyekről tudnia kell:
- Emésztési problémák: Nagy mennyiségű xilit fogyasztása hashajtó hatása miatt gyomor‑bélrendszeri problémákat, többek között puffadást, puffadást és hasmenést okozhat.
- Allergiás reakciók: Ritkán előfordulhat, hogy egyesek allergiás reakciókat mutatnak a xilitre.
- Veszélyes a háziállatokra: A xilit erősen mérgező a kutyákra, és fogyasztása súlyos hipoglikémiát és májelégtelenséget okozhat.
- Energia: Bár kevesebb kalóriát tartalmaz, mint a cukor, a xilit még mindig kalóriát tartalmaz, és mértékkel kell fogyasztani egy kiegyensúlyozott étrend részeként.
Források
- Livesey, G. (2003): "A poliolok mint cukorhelyettesítők egészségügyi potenciálja, különös tekintettel az alacsony glikémiás tulajdonságokra". Nutrition Research Reviews, 16(2), 163‑191. DOI: 10,1079/NRR200371
- Mäkinen, K. K. (2010). "Cukoralkoholok, fogszuvasodás előfordulása és a fogszuvasodási elváltozások remineralizációja: irodalmi áttekintés". International Journal of Dentistry, 2010, Article ID 981072. doi:10,1155/2010/981072. doi:10,1155/2010/981072.
- E967 Xilit - Codex Alimentarius. Letöltve: http://www.fao.org/gsfaonline/additives/details.html?id=149.
- Dawes, C. (2016). "A xilit fiziológiai és metabolikus hatásai". Canadian Journal of Dental Hygiene, 50(3), 104‑111. Retrieved from: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC5093271/.