E218

Metil-para-hidroxibenzoát (metil‑para‑hidroxi‑benzoát)

  • A mi pontszámunk: 4 - javasoljuk, hogy kerülje
  • Utolsó frissítés & tényellenőrzés: 10. 07. 2024 - Rebecca Taylor, CNP
  • Eredet: Természetes vagy szintetikus úton is előállítható; az ultrafeldolgozott élelmiszerekben azonban ez az összetevő általában szintetikus forrásból származik.

A metilparaben, más néven metil‑para‑hidroxi‑benzoát (E218) egy kémiai vegyület, amelyet általában tartósítószerként használnak számos termékben, többek között élelmiszerekben, gyógyszerekben és kozmetikumokban. Fehér kristályos por formájában fordul elő, amely alkoholban könnyen, vízben pedig gyengén oldódik. A metilparabént antimikrobiális tulajdonságai miatt értékelik, különösen a penészgombák és élesztőgombák ellen, ami segít meghosszabbítani a termékek eltarthatósági idejét.

Származás

A metilparaben a természetben számos gyümölcsben és zöldségben, például az áfonyában fordul elő, ahol tartósítószerként működik. A kereskedelemben használt metilparabén nagy részét azonban szintetikusan állítják elő. A szintetikus eljárás általában a para‑hidroxi‑benzoesav metanollal történő észteresítését foglalja magában, ami metilparabén képződését eredményezi.

Jellemzők és élelmiszeripari felhasználás

A metilparabént több kulcsfontosságú okból használják élelmiszerekben és más termékekben:

  • Antimikrobiális tulajdonságok: Gátolja a penész, az élesztőgombák és a baktériumok szaporodását, ezáltal meghosszabbítja a termékek eltarthatósági idejét.
  • Stabilitás: Széles pH‑tartományban stabil marad, és savas és bázikus körülmények között egyaránt hatékony.
  • Nem vezet: Nem párolog el könnyen, ami hozzájárul ahhoz, hogy tartósító hatása hosszabb ideig megmaradjon.

Felhasználás ultrafeldolgozott élelmiszerekben

Az ultrafeldolgozott élelmiszerekben a metilparabént elsősorban tartósító tulajdonságai miatt használják. Íme néhány alkalmazási területe:

  • Romlás megelőzése: A metilparaben megakadályozza a mikrobák, különösen a penész és az élesztőgombák szaporodása által okozott romlást. Ez a magas cukortartalmú vagy nedves termékek esetében elengedhetetlen, mivel ezek a körülmények elősegítik a mikrobák szaporodását.
  • Az eltarthatósági idő meghosszabbítása: A mikroorganizmusok szaporodásának gátlásával a metilparaben jelentősen meghosszabbítja a termékek eltarthatósági idejét, így azok tartósabbá válnak a szállítás és a tárolás során.
  • A minőség megőrzése: Segít megőrizni az élelmiszerek eredeti minőségét, biztosítva, hogy az íz, a textúra és a megjelenés hosszabb időn keresztül állandó maradjon.
  • Élelmiszerhulladék csökkentése: Az eltarthatósági idő meghosszabbításával segít csökkenteni az élelmiszerhulladékot, ami gazdaságilag előnyös és környezetbarát.

Az emberi egészségre gyakorolt hatás

Bár a metilparabént általában biztonságosnak tartják az élelmiszerekben való felhasználás szempontjából, van néhány egészségügyi szempont, amelyet szem előtt kell tartani:

  • Allergiás reakciók: Egyeseknél előfordulhat allergiás reakció vagy érzékenység a parabénekre, bár ez viszonylag ritka.
  • Hormonális zavarok: Aggályok merültek fel azzal kapcsolatban, hogy a parabének potenciálisan befolyásolhatják az endokrin funkciókat, mivel utánozhatják az ösztrogént. Az élelmiszerekben használt szintek azonban általában nagyon alacsonyak, és a szabályozó hatóságok, például az FDA és az EFSA által meghatározott határértékeken belül biztonságosnak tekinthetők.
  • Mellrák: Az emberekkel végzett kutatások túl alacsony számúak ahhoz, hogy véglegesen bizonyítani lehessen a parabének és a mellrák közötti kapcsolatot. Egyes sejt- és állatkísérletek arra utalnak, hogy ilyen kapcsolat lehetséges. A parabének szerepet játszhatnak a daganatok kialakulásának és növekedésének különböző szakaszaiban, és elősegíthetik a rákos sejteknek a test más részeire való átterjedését is.
  • Halmozott expozíció: Bár az egyéni expozíciós szintek biztonságosnak tekinthetők, a különböző forrásokból (pl. élelmiszerek, kozmetikumok, gyógyszerek) származó halmozott expozíció hatásait folyamatosan kutatják.

Források

  1. Anderson, F. A., & Castle, L. (2003). Parabének: A környezeti tanulmányoktól az emberi egészségig. Journal of Applied Toxicology, 23(4), 285‑293.
  2. Elder, R. L. (1984). Final Report on the Safety Assessment of Methylparaben, Ethylparaben, Propylparaben, and Butylparaben. Journal of the American College of Toxicology, 3(5), 147‑209.
  3. Food and Drug Administration (FDA) (2021). Élelmiszer‑adalékanyagok státuszlistája. Letölthető az FDA weboldaláról.
  4. Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA). (2004). Az élelmiszer‑adalékanyagok, aromaanyagok, technológiai segédanyagok és élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagok tudományos testületének (AFC) véleménye a Bizottság kérésére a para‑hidroxibenzoátokkal kapcsolatban (E 214‑219). EFSA Journal, 83, 1‑26.